Isten a padkán
[csend előtt]
ha van isten
akkor ott van
ahol már nem kérdezek
[hideg falak között]
a csempén lassan
elszíntelenedik a fény
vízcsap cseppjei
közé méricskéli
a napok perceit
valaki átment a szobán
egy apró huzat
észrevétlen ajtó-rezdülés
az asztalon bögrényi csönd
alszik
mellette várok
rám nyíljon egyszer
a csupasz délután
isten a padkán
ma éjjel
isten ott ült a járdaszélen
térdein vérfoltos nadrág
kezében egy fél kenyér
megálltam előtte
zsebre dugott szívvel
rám nézett és azt mondta:
„ne félj tőlem
én is csak egy éhes ember vagyok"
